Vértanunkra emlékezünk Tisztelt Jelenlévők, Kedves Családtagok, meghívott vendégeink! Egy város lakóit összeköti a múltja a jelene, és így dolgoznak a jövőért. Ezért ismernünk kell múltunkat, nagyjainkat, akik példaképünk lehetnek. Ilyen példamutató ember volt Jaczkovics Mihály is, aki az Ung megyei Alsódomonyán született 1858. november 8-án. Felesége Csopey Anna hét év házasság után meghalt, így négy gyermekével egyedül maradt. Ungváron éltek. 1911-ben hajdúdorogi külhelynökké nevezték ki, itt lakott Hajdúdorogon a Líceum épületében. Mindig együtt érzett Hajdúdorog népével, igaz hű magyar ember volt. A Hajdúdorogi Újság első számát örömmel üdvözölte, második számába vezércikket írt: „ Sok szép eszme megvalósítására van hívatva e nemes város jobblétét, fejlődését,…valamint kultúráját és lelki szükségleteit kielégítő hazánkban. Működésükre az Ég áldását kérve, mindig kész szolgálatukra fogok sietni…” Jaczkovics Mihály írta e sorokat, bátorítva a helyi újság szerkesztőit lakóit. A közéletben aktív szerepet vállalva a városi képviselőtestület tagjává is megválasztották. Ő is püspökjelöltek között volt. Mivel Miklóssy István lett a püspök, az első püspökszentelési procedurát ő szervezete meg. 1914. február 23-án, álnéven feladott 18 kg-os csomag érkezett a debreceni püspöki palotába (Iparkamara Épülete), amiben nem templomi csillár volt, hanem pokolgép, melyet a püspöknek szántak. Azonban a robbanásnak három ártatlan áldozata lett: Jackovics Mihály hajdúdorogi püspöki helynök, Slapkovszky János püspöki titkár, és Dr. Csatth Sándor egyházmegyei ügyész.. Ők hárman vértanúhalált haltak. Ezután Jaczkovics Mihály holtestét Hajdúdorogra szállították, és a Nyugati temetőben helyezték örök nyugalomba. A Líceum falán emléktábla található, melyen az alábbi szöveg olvasható: Itt élt és küzdött a hajdúdorogi egyházmegyéért Jaczkovics Mihály püspöki helynök, vértanú, vértanúságának 76. évfordulójára (1990. február 23.) Ma utca is őrzi emlékét, a Szent Bazil Oktatási Központban található emlékhely, valamint róla készült egészalakos festmény. A város külön gyászjelentést készíttetett: „Hajdúdorog város közönsége a legmélyebb fájdalommal áthatott megdöbbenéssel jelenti, nagyságos és főtisztelendő Jaczkovics Mihály hajdúdorogi görög katolikus külhelynök, egyházmegyei főtanfelügyelő, vármegyei törvényhatósági bizottsági, városi képviselőtestületi tag úrnak a magyar görögkatolikusság egyik legodaadóbb és leglelkesebb vezérének folyó hó 23-án délelőtt Debrecenben vértanú-halállal történt gyászos elhunytát” (részlet a gyászjelentésből) Dorogé volt testestül lelkestül.. jóságánál és szereteténél csak szerénysége volt nagyobb” mondta róla Szabó Elemér főbíró a hajdúdorogi rendkívüli közgyűlésen. – Ezért van itt Hajdúdororog eltemetve. Minden emlékezésben megtartó erő van. Emlékezünk vértanunkra, aki hű volt városához Hajdúdoroghoz, hű volt a magyarságához, hű volt a hazájához. Igazi magyar volt. A most következő szavalóversennyel róla is emlékezünk, de emlékeznünk kell Kazinczyról a magyar nyelvújítónkról is, és emlékeznünk kell legnagyobb ünnepünkről is a március 15-ről.